A gyászjelentés és István búcsú szavai:

Kedves Béla bácsi !

Így hívtunk mindnyájan, hisz te voltál a mi apánk, tanítónk, szószólónk.
Igazi sportember voltál, egy olyan példakép, akire mindig büszkék voltunk.
Összejöveteleinken mindig téged kértünk föl, hogy szólalj föl, mondj néhány szót, gondolatot.
Olyan jó volt hallgatni téged, bölcsességed példamutató volt mindannyiunknak.
Talán nem én vagyok a legalkalmasabb, hogy búcsúztassalak, hisz csak néhány
évig – pontosan 13 évig – volt alkalmam, hogy élvezhessem társaságodat.
Csapatunkban többen is nálam régebben vannak, régebb óta ismernek,
ők többet tudnának rólad mesélni.
Csak kevés túrát élvezhettem veled, de amit együtt töltöttünk, az felejthetetlen volt.
Játékos kedvű, vicces ember voltál, ha úgy volt kedved lecsúsztál a gyerek csúszdán,
vagy fiatal lányoknak „csaptad a szelet”.
Jó lenne, ha ezt a bohém, de ugyanakkor bölcs és úri ember mivoltodat minél többen követnék.
Valahogy hiányzik belőlünk valami, ami az elmúlt generációkban még meg volt, az az  
elegancia és tolerancia, ahogy viselkedni kell egymással.
A mai rohanó világban nem figyelünk eléggé egymásra, nem vesszük észre a másik
embert, a problémáit, nem segítjük, ha mással nem is, csak egy jó szóval.
A magam részérol megígérhetem, hogy amíg vezethetem ezt a szakosztályt tovább viszem
a nagy hármas (Imre bácsi, Sanyi bácsi és Béla bácsi) örökségét, mert biztos vagyok abban,
hogy a becsület, a bizalom, a tisztelet és a hit olyan fogalmak, melyek nemcsak a múltban, de
a jelenben, sot a jövőben is élnek és élni fognak.

Szervusz Béla bácsi, nyugodj békében !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.