Az idei nagy utazás....2018.09.15-25. Grúzia

Hogy is volt csak ?

1. nap: utazás Budapest – Kutaisi

 Indulás  Ferkó-2-ről piszok korán, de már itt megismertük magyar vezetőnket Alekszandrát, annyi biztos: csinos.  Szinte azonnal Kutaisi repülőterére értünk, mert -2 óra eltolódás van, hamar buszra kaptunk, irány a város. A program szerint a nap folyamán Kutaisivel ismerkedünk. Ezt azonnal meg is kezdtük másfél óra alvással a buszban, majd kávé és más ficsúrságok a közeli ultramodern Mekiben. A szökőkutat épp piszkálják, de a vízjáték nélkül is szép ( ha jól tudom 2014-ben keszült , a híres Vani kincs nagyított másaival, a központi ló egy i.e. 400 körüli fülbevaló mintájára... )

" Kutaisi Grúzia ősi városainak egyike, amely  a  8-12.  század  között az  ország fővárosa is volt, és  innen  ered  feltételezések szerint az Aranygyapjú  legendája.  Manapság is itt székel a parlament. " ...Na a túra végén már nem székel... visszatérésünk napján rendelték el a parlament visszahelyezését T(i)biliszibe - erős döntés mert annó Miheil Szaakasvili (2008-2013 közt elnök) alkotmányt is módósított, hogy Kutaisiben legyen...

Kis  városnézés  után két UNESCO Világörökség :

- Gelati kolostor három templommal, harangtoronnyal , főkapuval - Építö Dávid sírkövével, amin az egykori látogatók tapostak a király végakarata szerint. - Tamar király(nő) kincseit rejti állítólag a környék.

- Bagrati katedrális következett .Az olasz építész belemodernizálása miatt ez lekerül(t?) az Unesco listától. Viszont egy szinte spontán program: három jóhangú fekete népi öltözetű úr énekelt-zenélt nekünk. Pista filmezte, szokása szerint nem túl távolról.

- Ezután még megnézzük Prometheus  barlangot ami ámulatba ejt, nagy egybefüggő hosszú tér , cseppkövek, néhol szines világítás és fényjáték. A hajókázás kimaradt csekély vízállás miatt.

Szállás a Kutaisi Hotel Rero, az erkélyek közt kellemes az átmászás....A vacsi élé még egy kis városi sáta: keressük fel a Fehér-hidat ... sajnos lezárva, burkolatcsere...eső elől sörözés...haza még a sikeres ifjusági olimpia emlékműve és egy templom befért...

2. nap: Kutaisi – Zugdidi – Mestia (Szvanétia) 220 km

A reggelit követően útra kelünk Szvanétia, a hegyek világa felé, elhaladunk a tegnapi reptér mellett ahol az igen magas torony magyar tevekkel és közreműködéssel épült. Útközben lábas házakra hívja fel Szandra a figyelmünket - a mediterrán éghajlat miatt kell a szellőzés, vagy , hogy a szellemek ne zavarjanak ? A másik érdekees: malacok nyakán fakaloda, hogy ne csángáljanak a szomszéd kertbe...sajnos nem sikerült lekapni, nagy a hajtás... Azt is megtudtuk mi is a marsrútka (iránytaxi).

Megállunk egy kis pihenésre Zugdidiben (mingreliai nyelven: nagy hegy), a Samegrelo régió fővárosában mely egyetemváros is.. A 2008-as orosz-grúz háború alatt az oroszok rövid időre megszállták....Megnézünk egy helyes kastélyt. Megismerkedünk a pottyantóssal...Majd a templomnál áldott kalácsot osztanak a szerzetesek, ezt továbbosztom...Embernagyságú cilinderes réz gigerli várja a hölgyét egy padon.

Zugdidit elhagyva igazi hegyvidékre érünk, és  egy csodálatos és nem rövid szerpentin úton, útbaejtve a jó  nagy Enguri  víztározót (ahol jólesett a kinyújtózás; ...az Enguri amúgy a Fekete tengerbe ömlik) , érkeztünk  Mestiába - Szvanétia központjába.  A  Kaukázus égnek-törő   hegyormai között, a dombközökben rejtőző falucskákban évszázados kőtornyok idézik a múltat. Vészterhes időkben  a  lejjebb  élő grúzok  felküldték  javaikat  a  szvánokhoz,  azok  meg  hegyi templomaikba,  kőtornyaikba  rejtették  a  becses  ikonokat, ékszereket, kéziratokat. Tornyok százai maradtak fenn,  a nagyrészt  9–13. századi építmények egy némileg elszigetelt kultúra  nagyszerű tanúi. Ezt a régiót csak nyáron lehet meglátogatni, mert a hágók már ősszel  lezárulnak. Állítólag ezen a tájon még nemrég élt  a  vérbosszú törvénye.

A szállásunkra hajtattunk, némi lazítás és panoráma bámulás a tetőteraszon és máris másszuk a tornyokat. Este közös sörözésre vágytunk, de a jó helyek tele. Kis csoportokban külön vadásztunk helyet, a sör mellé élőzenét is kaptunk. 

3. nap: Mestia – Ushguli dzsip túra (47 km)

A dzsipek már ott várnak bennünket a szállás  előtt, hogy a finom reggeli után elvigyenek bennünket Európa legmagasabban fekvő (2300 méter - 2100? , 2410??) lakott  falujába Ushguliba ((kb 200-an még lakják) . Útközben nagyon sok svan  toronnyal találkozunk. Az egyikbe, a szerelemtoronyba fel is mentünk 1 lariért, valamint itt készült a fotó a deszkán vágott pottyantósról, a réseken kilátás a folyócskára...

Menet közben pazar a  kilátás az alant elterülő  völgyekre. A falu egyik része – Chajishi az UNESCO világörökségi listáján is szerepel, hiszen  a tornyai a 12. századból származnak. A Mestia  és Ushguli közötti távolság mindössze 46 km, de mégis 3 órás az út, az útviszonyok még egy ideig kenyeret adnak a jobbkormányos automataváltós japán terepjárók sofőrjeinek. A  távolban  Grúzia legmagasabb csúcsa a Skhara 5201 m. A falu hangulata olyan mintha megállt volna az idő. A település és a Lamaria templom megtekintése után a csapat jobb erőben lévő tagjai tettek egy három órás feszített túrát az Enguri folyó gleccser-forrásához a Shkhara hegy lábához. Páran Ushguliban maradtunk és a közeli falusias ámde sván-tornyos településrészekkel ismerkedtünk. Kövezet nélküli szűk utcák, tehenek, malacok csacsik szabadon. A presszóban trón, mint az ortodox templomaikban.

4. nap: Ushguli – Mestia

A hajnal egy kis Ushguli sétára csábított néhányunkat. Az utca szélén kisszékén egy néni tehenet fej, vagy öt tehén sorbaáll megkönnyebbítő fejésre várva, a bika az út túloldalán biztosítja az eseményt. A kilátás a dombról csodás, egy másik falurész kisebb-nagyonn szván tornyokkal.  Kutyák kísérnek oda-vissza... A magántúra végét rövidítjük, egy fekete bika keresztbe áll az utcácskán, eszébe sincs félreállni, nyomatékul oda is pisil...

Korai reggelit követően visszaautózunk Mestiába, hogy egy túrára  induljunk a híres, Vahu szerint "most beautiful" Chaaladi-gleccser tövéhez. A Mestiachala folyó egykor jobbsorsú völgyében poros földúton talpalunk egy hatalmas épülő csővezeték mellett, a Chaaladi gleccser olvadékvízéből táplálkozó folyócska betorkolásáig . Az  összefolyásnál egy függőhidat találunk, innen a túra tényleg klassz. A Kaukázus tíz legmagasabb hegycsúcsa közül négy van a közelben. A gleccser néha tovább szakad, de most elég stabil, közelenged. Visszafelé kisegítő marsrutkát rendeltek Szandráék , ennek igazán örülünk. Az estét ma is Mestiában töltjük a Szvanét tornyok és a Kaukázus csodálatos hegyeinek tövében . Ez egy másik szállás, nem a tetőteraszos, szűköcskébb, vaságyas.

5. nap: Mestia – Okatse kanyon - Martvili (217 km)

Elhagytuk Mestiát, hogy elutazunk a  rendkívül látványos Okatse kanyonba. A busz a látogatóközpontba vitt, innen indult a túra a kanyon szakadék feletti kilátófolyosójához. A folyosó végén a szakadék fölé nyúlik a skywalk  erkély...

A túra kb. 5 km hosszú, a teljes kanyon hossza 16 km, a  szélessége néha csak 10-15 méter, több  vízesés is látható (ha épp nincs szárazság, most volt), a legnagyobb 70 méter magas. Szállás Martviliben, de előtte a vásoska mellett egy arhaizáló boros gazdaság vendégei vagyunk. Sok fogás, finomak, a zöld mártás történelmi búvárkodás egyedi megvalósítása. A bor egy zavaros újbor, de van hozzá elmélet, ez így autentikus, földbeásott edényekben készül, adalék és szűrés nélkül. A pincében azért van krómacél tartály, de rámutatnak az agyegamfórák kiálló szájára. A hölgy értelmiségi (tanítónő), itt találták meg a helyüket ...

6. nap: Martvili – Vardzia – Akhaltsikhe (229 km)

Reggel felkeressük a híres Vardzia barlangvárosát, amelyet még a XII: században építettek és szintén   az  UNESCO  világörökségi  listáján szerepel.  Az Erusheti-hegy  lábánál, a Mtkvari folyó partjánál fekszik.  A  helyet  a  12. században  kezdték  építeni, kialakításához a hegy  hosszan elnyúló sziklafalait vájták ki. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az építészek szépérzéke  ilyen formában nyilvánult meg, sokkal inkább arról van szó, hogy Vardzia védelmi funkciót szolgált a  mongolok ellen. Az építkezést II: György király kezdte meg, a lánya Tamar folytatta, és ez a  legnagyobb a három barlangváros közül egész Grúziában. A sziklafalban, vagyis  tulajdonképpen a   felszín  alatt  több  mint  hatszáz  lakást  alakítottak ki,  sőt, a  városban templomot és trónteremet is  építettek. Ezeket néhány évszázaddal ezelőtt még csak egy jól elrejtett alagúton  át  lehetett   megközelíteni, az 1283-as nagy földrengés megnyitotta a hegyet, a 13 barlangszintből 7-8 maradt, ma ezekhez már jól kiépített  lépcsőn  juthatnak el a z  érdeklődők.  Érdekes volt néhány sziklafolyosó bejárása...trónterem , templom és forrás , valahol még egy víztározó volt...Az Elszenderülés Templomában freskók : III. György és Tamar sajnos nemrég a szerzetesek leégették a berendezést, a freskók sérültek...

Ezután  Akhaltsikhében utazunk, az éjszakát itt töltjük , Menetben 5-10 perc megállás, egy vár tövében egy fürrőhídon mulatunk. Este lakosztályt kaptunk, ígyhát buli nálunk...Majd kis éjszakai séta a kivilágíttt erőd alá...

7. nap: Akhaltsikhe – Tbilisi (206 km)

Reggel megnézzük ami tegnap elmaradt, a híres Rabati erődöt. Ez eredetileg a 9.  században épült, és Lomisa vár volt a neve, míg az Ottomán törökök el nem foglalták. Az erődöt  szépen és teljesen  restaurálták, és Grúzia fontos turisztikai nevezetességévé vált. Mór hangulat !  

A  mai napon  Tbiliszibe  az ország  fővárosába  utaztunk. Tbiliszi  már  az 5. század  óra  Grúzia  fővárosa, állítólag a híres Selyemút is keresztülhaladt itt, a keleti és nyugati   kultúrák találkozási pontja volt a település.

Buszunkkal a  híres Rusztaveli sugárúton  haladtunk, amelyet a 19. század elején kezdtek építeni. Itt áll a parlament, az opera, a Shota Rustaveli színház épülete, a Kashveti templom valamint az ország első gimnáziuma, a parlament és a  sugárút végén a Függetlenség-tér (Taviszuplebisz-Moedani), aminek közepén Szent-György aranyozott szobra áll egy hatalmas oszlopon, mögötte pedig a városháza áll. Megtaláljuk itt a Barokk,   a mór, még a Sztálinista építészeti stílusban emelt épületeket is a 19-20 századig. " A Rusztaveli hangulata megunhatatlan, maga az örök Tbiliszi, ahol a viccek, és anekdoták is születnek a grúz  emberekről."

A belvárossal kezdtünk,  a Metekhi keresztboltozatos  XIII: századi templomot néztük meg. A   Metekhi-templom kapujának szárköve  nyolcszáz év alatt fényesre kopott a belépő hívek csókjaitól. A Tbiliszi közepén, a folyóparti sziklán  magasodó templomot az 5. századi Vakhtang király, a város alapítója építtette palotakápolnájának. A  mongol pusztítás után II. Demetrius 1278-1284 között az eredeti alaprajzzal és stílusban építtette  újjá, és a legenda szerint a sziklán  halt  mártírhalált  Szent Abo,  Tbiliszi  védőszentje.Keresztelő végén érkeztem, két nagyon pici... állítólag itt a keresztelő teljes merítéssel történik, na ezt lekéstem, már épp tették vissza a keresztelő fedelét... A templom mellett áll a Legendás Vakhtang király lovasszobra az elöl farkas, hátul oroszlán sisakban...

Ezután a Narikala  erődhöz mentünk fel az újonnan épült libegővel. Itt található a Szent Miklós templom klasszikus stílusú épülete és Grúzia Mamácska hatalmas szobra. A kilátás után lesétáltunk az   Abanotubaniba,  a  fürdők negyedébe , amely Tbiliszi legősibb része. A fürdők a 17-18.  században épültek, és nagyon jól visszaadják az ősi hangulatot. A legnagyobb vonzerőt az ún.   Forróság tűz nélkül” kénes források jelentik. A fürdők egyébként az iszlám kultúrát is jól   reprezentálják. A legenda szerint a várost Vachtang ott alapította, ahol sólyma elkapott egy fácánt, de beesett egy hőforrásba - a városnév a tpili = meleg -ből származott.       Ezután még meglátogattuk a Zsinagógát, a város igazi multi-kulti: 80% grúz, de orosz, örmény, azeri, oszét, abház, ukrán, görög, zsidó, észt, német, kurd, asszír, török és kínai is lakik itt... Ezután már jött a szállásfoglalás, vacsi.

Este néhányan fakultatív programként együtt eltölthetünk egy jó kis beszélgetős fürdős-szaunás programot, a fürdőnegyedben. A táncoslábú masszőr hangosakat csapott ránk.... A taxi még az éjjeli tarifával is olcsó.

(?? A programban szerepel a Sioni Katedrális, amely az egyik legrégebbi templom   Tbilisziben, amelynek az alapjait Vakhtang Gorgasali fektette le. ??)

Szállás Tbilisiben. Még szokom a Tibiliszi hangzást.

8. nap: Tbiliszi – Kazbegi (155km)

Elhagytuk  a  jelenlegi  fővárost,  az  orosz  hadiúton haladtunk az orosz  határ   közvetlen  közelében fekvő Kazbegi faluig.  Útközben   megnézzük Grúzia régi  fővárosát  Mtskhetat (na ezt hogy ejted ki ??),  amely UNESCO világörökségi helyszín két   gyönyörű  templommal a Jvarival és a  Svetitskhovelivel , az első fent a dombon, másik lent a bazársoron át megközelítve.

A Jvari (Dzsvari) (magyarul: Szent Kereszt ) belsejében a híres kereszt helye, az új kereszt a keresztség i.sz. 337 körüli államvallássá tételére  emlékeztet, a legenda szerint Szent Nino női evangelista tette itt csodáit, kezében a saját hajával összeerősített lefelé álló oldalágú kereszttel;  az egyik 3. Miran királyt is meggyőzte és a "hatékonyabb" isten hitére tért. Az örmények után, de még a római birodalom előtt lett államvallás... ( A Nino népszerű név lett, a statisztikák szerint 88441 hölgy viseli ) A hely 1994 óta Unesco listán van, 2009 óta veszélyeztetett.

Kazbegiben ( újabban Stpansminda ) megint mesés tájra érkeztünk, itt  látható  Grúzia  második  (3. ?) legmagasabb  csúcsa  a Kazbegi, amely 5047 méter. A busz kicsit lázadozott, ezta sofőr letörte...  Érkezés után egy dzsip túrára mentünk a hegyek közé a Gergeti kolostorhoz. A 2170 méter magasan fekvő zarándok helyet, a pazar kilátás élvezése miatt nem érdemes kihagyni.  A kolostor a XIV században épült, egy teljes komplexum, amely magában foglalja a Szentháromság katedrálist, a harangtornyot, és a paplakot a XV. századból.   A dzsippvezetők csak fél órát adtak nekünk (?! több is elkelt volna )

Ezután a Dariali- szurdokhoz és a Gveleti vízeséshez látogatunk. Éjszakai szállás Kazbegi mellett Gudauri volt a csodás kőrpanorámával... Este egy kis biliárd is befért a programba, mindenkire ráférne egy kis fejlődés...

.

9. nap Kazbegi - Juta

Reggeli a hotelben, innen viszont Jeep-ekre volt szükség, amely elvitt minket a  hotelből a túra kiindulási pontjáig. Ez kb. 40  perc vesz igénybe a Zeta kempingig. Innen  már csodálatos a kilátás a környező  hegyekre, a Kaukázus hófedte csúcsaira.  

Felfelé indut az acélos csapat egy vízeséshez, elég  meredek úton, kb. 4-5 km. Juta, ahol a Jeepek időre várnak kb.  2200 méter magasan található. A kevésbé acélosak a kempingig mentek fel, a puhányok (ez én voltam...) maradtak Jutában, megnéztuk a folyó feletti szaunát, a kilátástés a csapolt sört, nem fáradtam bele nagyon...

Szállás mint tegnap, ez az egy eset, hogy nem kellett bőröndözni. Kis esti séta az alattunk levő új templomhoz. A harangtoronyba kívülről felmentünk, ami a szerzetes szerint : Problem !.... Azért nem evett meg. A kilátás a hegyekre és a völgyre csodás, a változó fehér felhők egy fél órára is marasztaltak...micsoda luxus.

10. nap: Kazbegi – Kutaisi (326km)

A reggelit követően visszaindulunk Kutaiszibe, de útközben megálltunk és megtekintettük az Ananuri erőd – és templomkomplexumot, amely a XVII. századból származik. A tipikus grúz épületegyüttes csodálatos  helyen, az Aragvi folyó partján fekszik, történelme folyamán számos csata szemtanúja volt.

Sztálin szülőfalujában néhányan megnéztük múzeumát . Persze kicsit pozitívabb a kicsengés. ( ezt nem tudtam: a ma már ritkaság luxusautói a ZIL gyár elődjében a ZISz-ben készültek : Zavod Imeni Sztálina )

Kutaisiben még kis szabad program, hogy  be tudjunk vásárolni hazafelé az útra. Mi sétát választottunk. A szökőkút szökik, megcsinálták. A libegőzés sajnos nem jött össze, fél órát megy felet nem, mi persze a szünet elején érkeztünk...ígyhát séta és kocsma, orosz nyelvgyakorlattal.

Este  egy folklór programon veszünk részt. (Fél)éjszaka Kutaisziben.

11. nap: Kutaisi - Budapest

Kora reggel némi áramszünet és tumultuózus jelenetek árán repülőre szállunk és visszatérünk Budapestre, alíg késtünk.

============

lapzártakor folyik a köszönőlevelek áradata, a szervezőknek Áginak és Krisztinek és segédeiknem Misinek, Pistának. Taps mindenkinek

============

érkeznek a képek is, még jöhetnének... Itt a mustra:

Vaqu fotói:  1.1 és 1.2 nap   2.1  2.2 n   3. n   4. n  5. n   6. n 7.1 7.2 7.3 n  8.1 8.2 n  9.1  9.2 n  10. n

PMisi-képei

I & Gy képek 

FÁgi grúz képek és grúz kaják

PMisi képei

Film hegyek Vaqutól:

3-4. nap:

5-6. nap:

 =================================

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.