Vers - Vajda János : Nádas tavon

2024.08.14. 10:15

Vajda János : Nádas tavon

Fönn az égen ragyogó nap.
Csillanó tükrén a tónak,
Mint az árnyék, leng a csónak.
 
Mint az árnyék, olyan halkan,
Észrevétlen, mondhatatlan
Andalító hangulatban.
 
A vad alszik a berekben.
Fegyveremmel az ölemben
Ringatózom önfeledten.
 
Nézem ezt a szép világot.
Mennyi bűbáj, mily talányok!
Mind, amit körültem látok.
 
Nap alattam, nap fölöttem,
Aranyos, tüzes felhőben,
Lenn a fénylő víztükörben.
 
Itt az ég a földet éri.
Tán szerelme csókját kéri...
Minden oly csodás, tündéri.
 
Mi megyünk-e vagy a felhő,
Vagy a lenge déli szellő,
A szelíden rám lehellő?
 
Gondolatom messze téved
Kék ürén a semmiségnek.
Földi élet, hol a réved?
 
Szélei nádligeteknek
Tünedeznek, megjelennek.
Képe a forgó jelennek...
 
Most a nap megáll az égen,
Dicsőség fényözönében,
Csöndessége fönségében.
 
S minden olyan mozdulatlan...
Mult, jövendő tán együtt van
Ebben az egy pillanatban?
 
A levegő meg se lebben,
Minden alszik... és a lelkem
Ring egy méla sejtelemben:
 
Hátha minden e világon,
Földi életem, halálom
Csak mese, csalódás, álom?...

 

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Szkubu

Szólj hozzá!

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://turaszakik.blog.hu/api/trackback/id/tr7018466265

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása