Egy takarítás története

Túratársatok vagyok. Sokan nem tudják, hogy 65 év felett is bizonyítási kényszerem van.
Sokféle dologgal foglalkoztam életem során, de ma is szeretem a kihívásokat.
Egy ismerősöm megkérdezte, hogy tudnék-e takarítást vállalni  egy érdekes helyen.
A hely egy média Kft, természetesen minden dolog titkos, négy szoba lesz, 2 óra alatt be lehet fejezni.
A telefonon  megbeszélt időben megjelenek az irodában, Bp. egyik legfrekventáltabb részén.

A 4 szobásnak mondott iroda 9 helyiséges. Hogy fogom tartani az időintervallumot?
- Lehet 3 óra is - közli velem a fiatal adminisztrátor pipi. (A gépen épp pasziánszozik.)
Egy asztalhoz vezet, ahol kinyomtatva, Excel-táblázatba van foglalva feladataim sora.
- Úristen, ezt még három óra alatt se végzem el!- gondolom.

De nem fogtok ki rajtam, azért is megcsinálom!
A feladatok között szerepel a bútorok, üveglapok lemosása és szárazra törlése,
a mosogatógép bepakolása, majd a tiszta dolgok helyének felkutatása, helyére tétele, stb.
Egy óra után a harmadik helyiség következik, az igazgató úr szobája.
A függöny behúzva, csak a lámpa világít, pedig nappal van.

- Az igazgató úr asztalához ne tessék nyúlni! - szól kintről a figyelmeztetés.
De van itt más is. Szereposztó dívány, a polcon különös alkotások fából, kőből
faragva, díszdobozban, üvegcímkén. És mind üveglapon, amelyet le kell törölnöm.

Logisztikai érzékemet még nem vesztettem el, a legfelső lapról az alsóbbra rakom a tárgyakat.
Mind ugyanazt ábrázolja, mint az, amelyik később a földre esett.
Az kőből készült - kis állványon állt - természetes nagyságban, néger barnára
festve, vörös pamaccsal.

Megemelem, majd fejemre ejtem, ahonnan egy pattanással a parkettán landol.
A fiatal kislány be : - Mi történt ? - kérdi megdöbbent arccal.
- Csak a műpina a fejemre esett.
- Nem tört el?
- Nem ! - (csak a fejemen lett egy dudor.)
Kislány megnyugodva ki, folytatom munkámat.

Feladataim közt szerepel az ablakpárkányok lemosása.
Elhúzom a függönyt, a párkányokon kívül másfél cm-es galambguanó.
Itt elvesztem a türelmemet, összeszedem holmijaimat, megköszönöm a hozzám
fűzött bizalmukat.

A hölgyike magyarázkodik, csak a belső párkányokat kellett volna lemosni.
A kijárati ajtó felé tartva közlöm: - Tanulják meg a többes szám használatát, mert én értek magyarul.

2016.01.10.
Jelige: Ütőember

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.