Fizika
Budapest, Műegyetem, 1971.

Fehér köpenyben a professzor előadást tartott.
Nem a részletek, hanem az általánosságok fogtak meg.

Azt mondta: „Csillagok, naprendszer, bolygók mozognak.
Nem értjük, hogy miért. De ha ez a kérdés izgat, akkor közelítsünk egy másik úton.”

Sokan nem is tudják, hogy mekkora haszon a kérdést jól föltenni
Vizsgáljuk előbb azt, hogy hogyan mozognak. Ez ugyanis olyan kérdés, amit szorgos megfigyeléssel, fokozatosan közelítve meg tudunk válaszolni.

Azt, hogy miért mozognak, nehezebben.
Hajlamosak vagyunk vallási tanításokat elfogadni.
Persze, választ követel az agy. Ezért sokan meg is elégszenek azzal, amit az Ótestamentom ír, amit a pap prédikál. Tőlem idegen.

Ami elbűvöl, az a professzor hitvallása.
Azt mondta: „Mindent elmondok arról, amit ma tudunk. Ezt fogom visszakövetelni a vizsgán. De senki ne higgye, hogy ez örök igaz. Pár év múlva többet, mást tudunk majd. És néhány évtized múlva nevetni fogunk azon, amit ma megdönthetetlen igazságnak gondolunk.”

A lelkem ünneplőbe öltözött.
A kisiskola harmadik osztályában azt kérdeztem a tanító nénitől: az ókori görögök szerint az atom oszthatatlan. Ma meg úgy tudjuk, van atommag és elektronok. Hogy van ez? Nem szeretett, joggal. Túlságosan eleven fiúcska voltam, rohangálós, rendetlen. A válaszára már nem emlékszem, de biztos, hogy nem volt megnyugtató.

Ezért rajongok máig is azért a fizika tanárért. Meg még valamiért.
Első előadásán elmesélte, hogyan megy az, ahogy megismerjük a világot.
„A szűzlányt focimeccsre viszi az udvarlója. A lány úgy látja, a labdát csak rugni szabad, kézzel érinteni nem. Ez a szabály, gondolja. Aztán a kapus megfogja kézzel, senki sem tiltakozik. Aha, ez kivétel, gondolja. Aztán partdobás jön, megint kézzel. Újabb kivétel. Ha valaki megrugja az ellenfelét, akkor onnan szabadrugás jön. Szabály. De ha ez a tizenhatoson belül történik, akkor 11-es. Újabb kivétel. És így tovább. És az a leány hajnalban már nem volt szűz.”

A professzort Kiss Józsefnek hívták.
 Évfolyamtársaim nem szerették.Túlságosan szigorú volt.
Meg aztán azt is mesélték róla, hogy üvegből itta a sört. Nahát! Legyen nekik igazuk.

2008. 04. 22.
GyF.

Ne legyen.
Anyám, az álmok nem hazudnak…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.