Végre
NGM
Sportkör Tiszteletbeli Tagság
Egy elismerés.
Ne a súlyát nézzük, hanem az érzést!
Az az érzésem, hogy ez az elismerés nem kerülhetett volna jobb helyre.
Mindannyiunk Tanár Ura Szabó László kapta. Sokkal többet érdemelne.
Aki nem vesz részt rendhagyó sétáin, nem tudja, miről marad le.
Amikor a Vérmezőn Martinovics Ignácról beszélt, aztán Babits Mihályról, nem véletlenül sütött a Nap. Egy csillogó elmét ünnepelt.
A kitüntetést mindegy, hogy minek nevezik.
A súlyát nem az határozza meg, hogy kitől kapjuk.
Hanem a többiek, a kollegák, akik egyet értenek, gratulálnak.
Szeretet, tisztelet, elismerés sugárzik abból, ahogy megbolydult a levelező rendszer.
Mindenki azt írta, jó döntés volt. Jó, hogy végre egyetértünk.
Nevezzük tudatlan ostoba fajankóknak mindazokat, akiket Istvánnak (Főnök) meg kellett győznie.
Mesterem! Tanár Úr!
Különös, szép lehetőség: csatlakozom azokhoz, akik Téged ünnepelnek.
2013. 04. 03.
GyF.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
