Ausztria
2013. augusztus 29. – szeptember 5.
1. nap - csütörtök
Az utazás mesevilággal kezdődött.
Ez volt a nyolcnapos túra első és mindaddig legszebb napja.
Útközben a salzkammerguti tóvidék legnagyobb tava, az Attersee nyugati partjánál lévő „Mesevándorúton” sétáltunk, fotóztunk és élveztük az apró figurák mulatságos formáit.
Majd a szomszédos Mondsee partján lévő, azonos nevű városkát néztük meg. A főtéren a hatalmas plébániatemplom nagyszerű barokk homlokzata és a hangulatos, színesre festett házak együttese volt elbűvölő látvány. Aki figyelt, az el tudja készíteni a mondseei ősgombócot.
Szállásunkon meleg fogadtatással várt Pepi.
Jó vacsorával (minden nap nagyon finom volt), és sok pihenéssel zárult a nap.
2. nap - péntek
Só és jég és cement.
Embachtól nem messze, Schwarzach im Pongauban megnéztük a sónyaló asztalt (Der Salzleckertisch). A protestánsok Salzburgból 1731-ben való kiűzése után az itt maradtak ennél az asztalnál hozták létre szövetségüket, amit az asztal közepén álló só megnyalásával pecsételték meg.
Az öreg tigris is megnyalja a sót.
Egyébként ez az egész só-asztal történet csökevényes változata a vérszerződésnek.
Ezután a csapat kétfelé vált. Néhányan a busszal elmentek a werfeni jégbarlang pénztáráig, hogy onnan gyalog tegyék meg az igen nehéz, ötszáz méter szintkülönbségű utat, ami a felvonó alsó állomásától a felsőig vezetett.
A többiek Werfen városkában sétáltak és meghallgatták a helyi Tourinform iroda dolgozóját, aki a település történetéről és a helyi érdekességekről mesélt, sőt énekelt is. Különleges egyéniség volt.
A tíz percesre ígért, valójában félórás történetei sziporkázóak voltak, személyes - középkori - kötésekkel. És ahogyan énekelt… Szóló lehetne a legnagyszerűbb társulatokban.
A csapat itt próbálta először a dó-re-mi dalt. Később őket is felvitte a busz a pénztárhoz, majd a barlanghoz a gyalogos út (200 méter szintkülönbséggel) és a felvonó segítségével feljutva találkozott össze az egész csoport, hogy közösen megnézze a világ legnagyobb jégbarlangját. Karbidlámpákkal világítottunk, sok száz lépcsőt megmászva (föl-le) néztük meg a csodálatos alakzatokat és szembesültünk a folyamatos változással.
A közel 1,5 órás vezetés után a csodálatos panorámával rendelkező hütte teraszán sikerült felmelegedni.
Visszafelé még megálltunk Sankt Johann im Pongauban, hogy bemenjünk az addig csak a főútról megcsodált lenyűgöző méretű katedrálisba (amit épp tataroztak, így kissé lehangoló volt a belső rész). Az Anna-kápolnában még megnéztük a "Titokzatos Liechtenstein Klamm" kiállítást. Ja, és hogy jön ide a cement? Az eredetileg egy tornyú katedrális tornya az építés után – cementhiány miatt – leomlott, utána épült meg a mai csodálatos kéttornyú megoldás.
3. nap - szombat
Kultúra vagy (tor)túra.
Ezt a napot a csapat fele a szépséges barokk városban, Salzburgban töltötte. A sétát a vár melletti kolostorban kezdtük majd onnan sétáltunk le az óvárosba. A főbb nevezetességek (Dóm, Residenzplatz, Mozartplatz) mellett a délelőtti harangjátékot is meghallgathattuk, majd a Mirabell parkjában fogyasztottuk el ebédünket. Aki akart, Mozart koncertre ment, a többiek sétáltak még, majd a Salzach partján élveztük a vásári hangulatot.
Ezalatt a csapat másik fele a közeli Untersberg hegyen kirándult.
Néhányan 1400 méter szintkülönbséget megtéve jutottak fel a csodálatos panorámát nyújtó, Ausztria és Németország határán lévő hegyre. Mások felvonóval mentek fel és a gerincen – igen nehéz útviszonyok közepette – látogattak meg néhány kilátót, gyönyörködve az eléjük táruló világban. A szép idő kicsalogatta a salzburgiakat is, egy nyüzsgő kirándulóközpontba cseppentünk.
Visszafelé - kivételesen - kocsmázás történt.
A hütte főpincérnője már puszta megjelenésével egyéniség volt.
Aztán Potrien őrmestert idéző hangja, szigorú arckifejezése időnként egy kedves nővért idézően gyengédre szelídült. És gyors volt, mint a villám. Bárcsak nálunk is ilyen népszerű lenne a természetjárás és sok hasonlóan kellemes helyen tudna a fáradt vándor megpihenni!
4. nap - vasárnap
Esőnap.
A korábbi terveket felborító időjárás miatt meglátogattuk Mittersillben a méltán híres Hohe Tauern Nemzeti Park Látogatóközpontját. Ez a világon egyedülálló, sokszínű kiállítás, interaktív bemutatókkal a Hohe Tauernről, mely Ausztria legnagyobb hegyével dicsekedhet (Großglockner, 3.798 m), és további 266 háromezres csúcs, több mint 300 gleccser és Európa legnagyobb vízesése található még itt. Egy 3D-s film vetítésével ismerhettük meg a hegyek kialakulását, képernyők sokaságán lehet az összes völgyet „egy sas szemével” bejárni, egy csodás természetfilm mutatja be az itt élő állatokat, megtapogathatunk egy gleccsert és számos egyéb érdekesség köti le a látogatók figyelmét. Idén nyáron világpremierként nyílt meg az a 360 fokos mozi, melynek közepén áll a kerek nézőtér, és ahol egy közel két éven át készülő film segítségével körbeveszi a nézőt a nagyvilág, olyan érzetet keltve, mintha ő mozogna a természetben. Soha rosszabb programot rossz időben.
Visszafelé egy útlezárás bénította meg buszunkat (Ironman verseny volt), így gyalogoltunk egyet Niedernsillből Piesendorfba. Főnavigátorunk – Robi – segített. Szerencsére az eső elállt. A korábbi angol miniszterelnök nevét viselő túratársunk betanító jelleggel megénekeltette a csapatot, később a legmagyarabb itallal enyhítette a várakozást. Mr. Major.
Mikor a busz kiszabadult a fogságából, elvitt minket Goldeggbe. A XIV. századi vár a lovagterméről híres, ahol a freskók, valamint a fára és vászonra temperával készült képek 1536-ban készültek. A mennyezetre festett egyik címer magyar. A várban helyezték el a Pongau múzeum érdekes gyűjteményét is, mely a régi paraszti kultúrát mutatja be az érdeklődőknek.
Hazaérve rövid fürdési lehetőség is volt a csak erre az alkalomra beüzemelt medencében.
5. nap - hétfő
Víz, víz, víz.
Először az előző nap a forgalmi akadály miatt elmaradt Kitzkohklamm-ot látogattuk meg, amely még így, erősen kiszáradva is látványos volt. Innen utaztunk Krimmlbe Európa legnagyobb vízeséséhez, ami Ausztria első természeti műemlékeként kapott 1967-ben az Európa Tanácstól „Természetvédelmi Diplomát”. A három szakaszból álló természeti jelenség első lépcsőjén egy 100 m magas zuhatagra látunk rá, amelynek apró sűrű vízcseppei kellemesen hűsítenek. A következő szinten a mélyben rohanó patak felett ível a második vízesés, dübörgő, robajló hanggal. Talán ez a legszebb, bár a harmadik a magasabb, 140 méterről ömlik alá, egy hófehér függönyzuhatagként. Mindenki szép teljesítménnyel jutott fel a vízesés tetejére vagy a harmadik lépcső lábához. Itt kellemes hüttében volt lehetőség pihenőt tartani.
Hazafelé beugrottunk Neunkirchenbe, megnéztük a XIV. századi templomot, melynek ékessége a gótikus Madonna a XV. századból. Majd felsétáltunk a kastélyhoz, melyen még az „Emperor Franz Joseph Hospital” felirat látható (bár jelenleg levéltárként működik) és meghallgattunk egy friss ápoltat. Egy friss ápoltat, aki remekül játszotta az egész környék urának szerepét. Hangulatot feldobni így kell. Gyuri – mint oly gyakran - megnevettetett bennünket.
A vacsora után a Sánta Daliák „fantasztikus” táncegyüttes programját láthattuk. A félkaros emelgetőst azóta is szívesen gyakoroljuk.
6. nap - kedd
Hegy és még nagyobb hegy – a szakosztályvezető meginog.
Erre a napra (a vasárnapi eső miatt) két nagy program került. El kell mesélnem, hogy hat éve, amikor ugyanígy választani kellett a hundsteini túra és a Großglockneri alpesi panoráma út között, Pistát rábeszéltük az előbbire. Sose bánta meg, de mindig vágyott a Großglockneri látogatásra is. Hogy milyen szép a Hundstein tetejéről nézni a világot, mi sem bizonyítja jobban, hogy Pista majdnem újra azt a túrát választotta. Alig tudtam lebeszélni. De persze most sem bánta meg.
Nyolcan nekivágtak a Hundsteinnek. Megerősítették, amit páran már tudtunk: fantasztikus az élmény.
Beszámolójuk alapján az 1100 méter szintkülönbségért bőven kárpótolta őket a csodálatos kilátás, a változatos körpanoráma.
A többség a Nemzeti Parkon átvivő, a Großglockner lábához vezető alpesi panoráma utat választotta, melyen a 2.369 m magasan fekvő Ferenc József császárról elnevezett Látogató Központig buszoztunk. Itt a legtöbben (ki gyalog, ki a fel-levonóval) lementünk a Keleti Alpok leghosszabb gleccseréhez, a Pasterzehez. Az úton táblák jelzik, hogy ötévenként mennyit olvad, hogyan húzódik vissza a gleccser. A gleccservasutat úgy építették, hogy a gleccser 1965-ös méretéhez közel legyen. Ma már félóra gyaloglással érhető el a vége. A látogatók – mi is – rámennek a gleccserre, ami eközben is elveszít egy-egy darabot. Megrázó látvány a felmelegedés ezen bizonyítéka.
És volt az a Panoráma út. A kalitka-szerű építménnyel. Látványos kiállítás a helyi különlegességekről: mormoták, encián, gleccser, Großglockner a gukkerrel. Aztán a császár szobra, mert oda kirándult egyszer. A közeli hütte adott enni, inni. És szépséges látványt a csúcsra.
Visszafelé felvettük a hundsteini csapatot és robogtunk a jól megérdemelt vacsoráért.
Este – 6 év után ismét – szerenádot adtunk Pepinek. Hála a többszöri gyakorlásnak egész jól sikerült. Cserébe ő is énekelt nekünk és jódlizott is.
7. nap - szerda
Három országon át.
Búcsúzóul szállásadónk egy hatalmas almás-pitével ajándékozott meg minket.
Útközben egy rövid technikai pihenő után a busz csomagtartóján szeleteltük fel. Finom volt.
Passau. Minden délben a dómban a világ legnagyobb orgonáján adnak koncertet. Csodálatos a hangzása. A niedernburgi kolostorban látható első királyunk feleségének, Gizellának a sírja. Magyar nyelvű leírások is vannak a templomban (egy adathiba). Hangulatos a három folyó találkozása: a kék Duna, a zöld Inn és a fekete Ilz. Szerethető város. Nyüzsgő, mégis elegáns.
Délután értünk Cesky Krumlovba. Még volt idő egy rövid sétára világosban. Mindenkit elbűvölt ez a városka. Sokan az 500 éve működő, Eggenberg sört készítő helyi sörgyár vendégei voltak. A vacsora eredeti cseh ételekkel, a frissen csapolt barna sör - aki kóstolta - mint az álom. Hazafelé kis kaland a kajakozó lányokkal az esti fényekben pompázó csöppnyi belvárosban.
8. nap – csütörtök
Az utat egy mesekastélyban fejeztük be.
Ez volt a túra nyolcadik és mindaddig…
Még mindig Cesky Krumlov. A St. Vitus templom, a főtér gyönyörű. Mulatságos volt a történet az örök élet-elixírt föltaláló tudósról. Kis utcákon át jutottunk a várkapuhoz, ahol egy medvét láttunk, azt is alig. De kárpótolt a cseh várak eme gyöngyszeme, a kilátás a városkára, a virágoskert. Izgalmas volt egy több mint 250 éves, ma is működő színház kulisszatitkait megismerni.
A hosszú úton hazafelé láttuk, hallottuk a muzsika hangját. Ma már talán megmosolyogni való, de 50 éve, amikor készült, nagy siker volt, öt Oscart nyert. A slágerszám alapot adott a szállásadónknak énekelt szerenádhoz. És nem hiába büszkék az osztrákok arra, hogy helyszínéül Salzburg és környéke szolgált. Sok helyen mi is jártunk.
A kastély neve Kreuzeinstein.
Az idegenvezető hölgy igazán aranyos volt. Nem echte, hanem tanult magyar, de abban nagyon jó. Az ő szórakoztató előadása még élvezetesebbé tette a látnivalókat. A helyi tavernában a korhű jelmezbe öltözött (középkori ruha, lúdtollal kezelt tablet) pincérhölgy hozta az út utolsó finomságait.
2013. szeptember 15.
Villányi Katalin
Epilóg
Köszönet, hála mindazoknak, akik segítettek minket a nyolcnapos bevetésen:
Nagy Lajos volt a pilóta. Nagy.
Embach a település neve, Pepi a szállásadónké. Odaadóan igyekeztek szépet és jót nyújtani.
Utóirat
Öröm volt veletek utazni.
Az élmények felidézésében látványosan segít remek fotósaink albumainak megtekintése.
Kati, Gabi és Feri
----------------------------------------------------------
A szerk nem állja meg:
Köszi a cikket a Szerzőknek. Ha valahol ő=o vagy ű=u az a szerk. ügyetlensége.
Pontosításra szorul a főnok lebeszélése, a mondat így hangzott : Nix Hundstein !
Többrendbeli képekhez linkek itt: http://turaszakik.blog.hu/2013/07/09/turanaplo_2013_masodik_fele
Ezúttal nemcsak Vaqu-főnök szerepel, Robi és Szkubu is kitette (amije van .-) )
A fenti beszámoló letölthető utólagos leírás - 2.docx
És a pincérlányok akiket fent megemlítettek ( ez Feri hatása lehetett )
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Szkubu 2013.09.18. 10:37:42
lúzer vagyok, kihagytam a 360 fokos mozit,
pedig ott jártam.
Viszont Krumlovban láttuk a körbe forgatható nézőterű színházat. Az is 360.
De együtt már 720 lenne.
:-)