"Gondosan figyelj!
Csatolmányok.Cenzúráztam őket magam. Így talán mehetnek föl a blogra."
Ákos
Egészen pontosan Detreköi Ákos
Requviem.
Majdnem napra pontosan egy éve halt meg.
Ezért most elbúcsúzom Tőle. Ilyen fürgén reagálok az eseményekre.
Évekkel ezelőtt a feleségem egy szombati túra végén azt kérte: gyere erre.
Mutatta a házat, ott vett egy lakást. Rászakadt valami örökség, meg nagyon előnyös kölcsönhöz jutott.
Földszinti lakás.
Dadogtam. Nem lesz az sötét?
Ritkán tévedek, de akkor aztán jó nagyot. A legvilágosabb lakás a földön.
Szép szokás, az új szomszéd bemutatkozik az ott lakóknak.
Nagyon reggel, nagyon korán. Kiléptem a lakásajtón, Ákos jött be a kapun. Kezében a postaládából kivett napi sajtó, pizsamában. Mondtam a nevem, kezet ráztunk
Akkor volt Ő a Műegyetem rektora, amikor már ahhoz nem kellett politikai megbízhatóság.
Csak tudás, tehetség.
Leült a fotelbe, ivott egy kortyot a vörösborból.
Aztán azt mondta: - Könyvet írok, bassza meg.
Jól érezhető volt, hogy nincs kedve azt a könyvet megírni, de muszál.
Aztán szépen lassan elfogyott a bor. Közben mondott olyanokat, amik engedték látni, hogy okosabb nálunk. Gott sei Dank. Többször is ülhettem vele egy asztalnál.
Havonta, kéthavonta összejártunk.
Megtettük azt az utat, ami a két lakást elválasztja. Nem több az egy méternél.
Szerbusz Ákos!
GyF.
2013. 12.12.
A feleségem úgy vett lakást, hogy nem is tudta: kincsre lelt.
A kincs a szomszédban lakott. Máig világos. Mintha itt lenne.
============================================================
Gondok
Vannak.
Mások gondjai. Lerohannak.
Megoldani őket nem tudom.
Ellenük küldöm. saját gondjaimat.
Reménykedem.
Az összecsapás döntetlenre végződik. Kioltják egymást.
Hiú remény.
2013. 12. 10..
GyF.
Ps: csak Örkény Istvánnak. Szószátyár vagy Mester!
___
Karancs – Medves
Háromnapos „Mikulás-túra”
Az egyik napon H. Gabi odajött hozzám, rám nézett.
- Rád gondoltam.
- Nocsak.- Ostobábban nézni akkor sem tudtam volna, ha ezt előre eltökélem magamban.
Nem mondott semmit. Csak dúdolt.
Nyolc-tíz hang után fölkiáltottam.
- Ez a… ez a… ez az Ockey.
- Az! - mondta. – Meg még azt is, hogy szokta olvasni az írásaimat.
GyF.
2013. 12. 11.
Föl az internetre.
Gyorsan meghallgatni ahogy Dave énekel.
Nincs itt semmi baj. Jobb mint a kábítószer.
Öleld a kebledre a nagyvilágot, mondd: Ockey! Megszűnnek gondjaid.
============================================================
Zenélni tudni kell
Joplin.
Nehéz lehetett úgy élni, hogy arany volt a torkában.
A Mercedes-t meghallgatni olyan, mint Nápolyt látni.
Hendrix.
Nehéz lehetett úgy élni.
Látványosan lerágta a húrokat a gitárról.
Mert évtizedekkel (ezredekkel) járt ebben a műfajban mások előtt. Hey Joe!
Máté Péter.
Gitár, vagy zongora, mindegy volt neki. Értett hozzá. Énekelt, Aztán itthagyott. Tom Jones előénekelt neki. The green green dress of home.
Valóban.
Az otthon zöld füvén járunk.
Akkor is, ha az a körúti aszfalt, vagy a Budai-hegység valamelyik ösvénye.
Mert így van ez.
GyF.
2013. 12.12.
================================================================
Utóhang .... a szerk. ..... Ferikém sajnos valamit piszkáltak a bloggal, az embed nem mindíg sikerül, ezért csak néhány link (egyet azért bepróbálkozom a végére...):
Hendrix : Hey Joe ( háttér Hey Joe - Joe lelőtte az asszonyt és Mexikó felé menekül...)
Máté Péter : Az otthon zöld füvén
Tom Jones : The Green Green Grass of Home
És Joan Baez-től:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.