Bulgáriai úti beszámoló
(2014. augusztus 23 – 30.)
Előzmények:
2013 tavaszán, egyik túránk végén, italozás közben jött a gondolat, hogy menjünk egy olyan helyre, ahol még nem voltunk, ahol magas hegyek vannak, de a kultúrszomjunkat is kielégíthetjük.
Így esett a választás Bulgáriára, egy olyan országra, melyről igazán nem sokat tudtunk, de ha emlegettük, legtőbbször a „balkáni állapotok” kapcsán tettük ezt.
Az út szervezését magamra vállaltam, úgy gondoltam, ez egy igazi kihívás lesz számomra.
Bulgária délnyugati részét szemeltem ki, a Pirin és Rila hegységet, mert egy viszonylag kis területen belül itt találhatók a legmagasabb hegyek, a leggyönyörűbb tájak és a leghíresebb nevezetességek.
Túránk legnagyobb nehézségét a túravezetés okozta, hisz ezen a vidéken nem volt helyismeretünk, fel sem merült, hogy előzetesen bejárjuk a kiszemelt túrákat.
Egyetlen megoldás kínálkozott, hogy találjunk egy – lehetőleg magyar anyanyelvű – túravezetőt, aki a kultúrprogramok kapcsán „idegenvezetőként” is tevékenykedne.
Nos ez volt a legnehezebb feladat, hisz jól tudtuk, hogy nem létezik olyan személy,aki ezt a két funkciót jól el tudja látni.
Végül is – Majdik Péter személyében - sikerült találnunk egy Bulgáriában élő magyar túravezetőt, aki azon túl, hogy biztonsággal elvezetett minket a hegyi túrákon, nagy segítségünkre volt a kulturális programok lebonyolításán.
Péter sokat segített az úti program végső kialakításában, ő kezdeményezte a hegyi szállás gondolatát, többször is bejárta a túraútvonalakat és csak olyan útvonalakat választott ki, melyeket biztonságosnak tartott.
Bejárásai során a legnagyobb problémát, az utazásunk előtti nagymennyiségű esőzés okozta, mert a kiszemelt utak egy része tönkrement, járhatatlanná vált.
Ilyen előzmények után 42-en indultunk útnak, tudtuk, hogy egy hosszú, fárasztó utazás elé nézünk, de bíztunk benne, hogy az út szépségei kárpótolnak majd mindezért.
1.nap: Budapest – Szeged – Belgrád – Bansko (egész napos buszos utazás)
6 órakor indultunk el a Vértanúk teréről, egy klimatizált Mercedes busszal, 2 sofőrrel, Tóth Csabával és Fódi Istvánnal, akik – Ft-ért vásárolható – hűtött italokkal és kávéval biztosították a jó közérzetünket.
A szerb határokon mintegy 2 órát várakoztunk, ami akkor még soknak tűnt, csak visszafelé jöttünk rá,hogy ez milyen semmiség volt.
Este 9 órára értünk Bansko-i szálláshelyünkre, ahol szállásfoglalás után – nem kis meglepetésünkre – hidegcsomag helyett, meleg választható, „svédasztalos” vacsorát kaptunk.
Vacsora után közvetlenül mindenki szobájába vonult, hogy kipihenje az út fáradalmait.
2. nap: Bansko – Melnik - Rozen – Bansko (busszal)
Reggeli után elindultunk a közeli Melnikbe, mely homokkőpiramisairól és kiváló boráról ismert kisváros.
A bátrabbak - egy könnyű túrával - hamar megmászták az egyik homokpiramist,
ahonnan lélegzetállítóan szép kilátás nyílt a környékre.
A túra után mindenkinek volt alkalma megkóstolni a híres melniki bort, majd jó hangulatban folytattuk az utunkat Rozen-be.
Megnéztük a híres Rozen-i ortodox kolostort, majd elmentünk a közeli Rupitenevu helyre, ahol megnéztük Bulgária híres jövendőmondójának – Baba Vangának – templomát és házát.
Bansko-ba érkezés után megvacsoráztunk, majd egy kis esti városnézés után nyugovóra tértünk.
3. nap: Bansko – Banderitsa turistaház – Bansko (busszal)
A1 túra: Banderitsa turistaház (1750 m) – Vihren menedékház (1955 m) – Kabata nyereg (2560 m) – Vihren (kb. 2800 m) – Kabata nyereg – Banderitsa th.
A2 túra: Banderitsa th. – Vihren mh. – Okoto tó – Ribno tó (2200 m) – Vihren mh. - Banderitsa th.
B túra: Banderitsa th. – Vihren mh. – Muratovo tó (2100 m) – Vihren mh. – Banderitsa th
A csúcstúrázók (A1) megkísérelték a környék egyik legmagasabb csúcsát, a Vihren-t meghódítani.
Ha több idő lett volna, ez bizonyára sikerül, de így is elismerés, hisz igen nehéz terepviszonyok közt értek el csúcsközelbe.
Legtöbben az A2 túrát választották, mivel Péter már előre beharangozta, hogy az itteni tavak és környékének látványa mindenkit kárpótol a csúcstámadás elvesztéséért.
Ez valóban így volt, ezek a hegyi tavak olyan látványt nyújtottak, mellyel ritkán találkoztunk eddigi túráink során.
Pedig még nem sejtettük, hogy még ezt is felülmúlják a Rilai tavak.
A „B” túrázók is nagyot teljesítettek, képességeiket magasan felülmúlták.
Este már említésre méltó esemény nem volt.
4. nap: Bansko – Panichiste – Pionerska ház (busszal)
A1-A2 túra: Pionerska (1500 m) – Skakavitza menedékház (1876 m) – Rila tavak (2200 - 2600 m) - Rilski Ezera turistaház (2150 m)
B túra: Pionerska h. – Rilski Ezera th. (libegővel) – Rila tavak – Rilski Ezera th.
Az „A” túrázók még a „Pionerska” libegő állomás előtt, az országúton kiszálltak, hogy gyalog jussanak el a Rilai tavakig.
Első pihenőnk a Skakavitza turistaház volt, ahol meleg gombalevessel és gombasülttel vártak minket.
Innen - egy kis kitérővel - megnéztük a Skakavitza vízesést, majd folytattuk az utunkat, egyre csak fölfelé, míg elérkeztünk a „Hét tó völgyébe” és megpillantottuk az első tavat.
Ahogy mentünk fölfelé, úgy jöttek egymás után a szebbnél szebb Rilai tavak, melyek látványa leírhatatlan volt és joggal büszkélkednek a „világörökségi” címükkel.
Az 5. tó előtt néhányan már elindultak a hegyi szállás irányába és csak néhányan vállaltuk, hogy nekivágunk, hogy följussunk arra a csúcsra, ahonnan mind a hét tó megpillantható.
A csúcsról letekintve elénk tárultak a tavak, s a napsütésben olyan látványt nyújtottak, melyet sosem fogunk elfelejteni.
Talán ez volt a túránk csúcspontja, kár, hogy ezt a látványt csak néhányan éltük át.
Még szerencse, hogy a fotófelvételek azokat is kárpótolják, akik nem lehettek itt !
A csúcsról még egy hosszú út vezetett a Rilski Ezera turistaházig, már este 8 óra volt, mire megérkeztünk szálláshelyünkig.
A „B” túrázók libegővel mentek föl a szálláshelyünkig, majd innen ki-ki kedve és energiája szerint vette birtokba a tavakat.
Nekik több idejük volt a tavak szépségében gyönyörködni, mint az „A”-soknak, hisz nem kellett annyira sietniük.
A hegyi szállás nem mindennapi élményt nyújtott. Nem sokan mondhatják el, hogy egy éjszakát 2000m fölött töltöttek.
Szállásunkról sok kivetnivalót mondhatunk , de az vitathatatlan, hogy túránk egyik emlékezetes eseménye volt és utólag csak a kellemes emlékek maradnak meg.
5. nap: Pionerska ház – Panichiste – Rila Kolostor – Bansko (busszal)
A1-A2 túra: Rilski Ezera turistaház – Lovna menedékház – Pionerska ház
B túra : Rilski Ezera th. – Pionerska h. (libegővel)
A-B túra: Rila kolostor (óratorony, ortodox templom, freskók, ikonok, múzeum), Bansko (városnézés)
Az „A” túrázók gyalog indultak le a szállótól a buszparkolóig.
Közben a „Lovna” turistaházban megreggeliztünk, majd az időközben megérkező„B” túrázókkal együtt elindultunk busszal a Rilai Kolostor felé.
A „B” túrázok még fönn a tavaknál túráztak, majd libegővel jöttek a buszparkolóig.
A Rilai kolostor valóban világhírű, időnk azonban nem tette lehetővé, hogy a múzeumait is alaposan megtekintsük.
Így legtöbben úgy döntöttünk, hogy a kolostor körbejárása után, a közeli étterembe megyünk, ahol helyi specialitások után, hideg csapolt sörrel vigasztalódunk.
Mivel korábban érkeztünk meg Bansko-i szálláshelyünkre, még arra is volt idő, hogy Péter vezetésével, egy rövid városnézést is beiktassunk a programunkba.
6. nap: Bansko – Borovets – Bansko (busszal)
Borovets – Yastrebets ház – Borovets (felvonóval)
A1 túra: Yasterbets ház (2369 m) – Musala menedékház (2389 m) – Ledneto Ezera
menedékház (2715 m) – Musala csúcs (2925 m) – Yastrebets ház
A2 túra: Yastrebets h. – Musala mh. – Ledneto Ezera mh. – Yastrebets h.
B túra: Yastrebets h. – Musala mh. – Yastrebets h.
Borovec-ből mindenki kabinos lifttel ment föl a Yastrebets házig.
Az „A” túrázók nekikezdtek bulgáriai utunk utolsó-, csúcshódító túrájának.
A Musala menedékházig nagyjából együtt volt a csapat, majd onnan kezdtünk szétszakadni. A legjobbak - Péter vezetésével – egyre följebb kerültek, míg a többiek próbálták tartani a lépést, egy kissé lemaradva tölük.
A Ledneto turistaháznál többen visszafordultak és célba vették a Musala házat.
Végül is 18-an fölértünk a 2925 m-es Musala csúcsra, ami fantasztikus teljesítmény, és joggal lehetünk büszkék erre az eredményre.
Visszafelé már csak arra vigyáztunk, hogy ne történjen baleset, mert bizony nagyon fáradtak voltunk, és lefelé sem volt veszélytelen az út.
Szerencsésen leértünk és a liftezés után jól eső fáradsággal ültünk be a buszba, hogy Bansko-i szálláshelyünkre jussunk.
7. nap: Bansko – Plovdiv – Bacskovo – Bansko (busszal)
Plovdívba már lazán sportszerelésben érkeztünk, hisz túráink már befejeződtek. Péter vezetésével megtekintettük Plovdív óvárosát, nevezetességeit.
Láttuk az ókori színházat, a dzsámit, jártunk a szűk macskaköves utcákban. Voltunk Plovdiv egyik dombjának tetején, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a városra.
Sajnos, a hosszú út miatt, kevés idő jutott a városra, pedig megérdemelte volna.
Késő este értünk vissza, így vacsora után már kevesen voltak jelen a búcsúesten, ahol köszönetet mondtam Péternek, hisz az út sikere az ő közreműködése nélkül elképzelhetetlen lett volna.
8. (9.) nap: Bansko – Belgrád – Szeged – Budapest (egész napos buszos utazás)
Bár korán indultunk el, hosszú, hazafelé tartó utunkra, arra senki sem számított, hogy odafelé utunkat jóval felülmúlva, 9 órát fogunk várakozni a két szerbiai határon.
Még szerencse, hogy a körülményekhez képest pozitívan álltunk ehhez a kényszerpihenőhöz.
A bolgár-szerb határon eltöltött 6 óra könnyebb eltöltésében nagy szerepe volt egy török tánccsoportnak, akik zenés táncukkal hamar feledtették velünk a várakozás nehéz perceit.
Nem kellett sokáig várni, hogy a mieink is beálljanak a törökök közé, elsajátítsák a tánclépéseket és együtt táncoljanak velük. Ez egy igazi népünnepély volt !
Szombat este helyett, vasárnap reggel érkeztünk haza, fáradtan, de élményekkel gazdagon.
Utószó:
Összességében sikeresnek ítélem bulgáriai utunkat.
Egy út sikere rengeteg összetevőn múlik, függ a szervezéstől, túravezetéstől, résztvevőktől, időjárástól, szállástól, étkezéstől stb.
Köszönetet mondok mindazoknak, akik segítették utunkat, akik munkájukkal hozzájárultak, hogy szép és emlékezetes napokat hagyjunk magunk mögött.
Köszönöm Hargitai Gabi, Szabó Laci, Forgács Jolika, Inglis Marika, Tésy Gabi, Hervai Feri, Major Judit segítségét, az ő munkájuk nélkül nem lett volna sikeres ez az út.
Köszönet minden utastársamnak a pontosságért, a fegyelmezettségért, azért, hogy a nehéz pillanatokat könnyedén elviselték.
Budapest, 2014.09.07.
Varga István
=================================
István bolgár fotóinak és videóinak linkgyűjteménye a túranaplónk 36. heténél, valamint ajánlom blogunkon A.Kati cikkét: Kelet-Európa az út szélén.
Majdik Péter ritka srác... a szerk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.