Karinty / Ady :    A puceráj

Hogy nyitod szét a két hideg ajkad
Amint kimondod: "puceráj."
Puceráj, puceráj,
Puc is, meg áj is.
De ha puc, miért nem áj?
Áj, váj.
"Megint itt van a puceráj"
Mondod. "Megint itt van."
És kis fogad kétfelé nyitod,
De miért nem csukod kicsit kisebbre az alsó ajakad
És miért látszik ki zápfogad
És miért nem emeled orrocskád
És miért nem képződik egy kis vonal
Az orrod és a szád közt,
Amit szétlapítanék, gyömöszölnék,
Kiteregetnék, bekennék.
Miért nem emeled, csavarod, fordítod, ragadod,
Miért hullt két szál haj arcodba?
És miért mondod: puc is, meg áj is.
És most mit nézel olyan haragosan
Berzenkedő kis strucc-madaram.
Mondd, miért nedves most egy kicsit
A balszéle a szájadnak, jobbról?
Mit mondasz?
Hogy menjek a sóhivatalba
És kérdezzem meg ott?
Elmegyek, elfutok, elrohanok
A sóhivatalba és megkérdezem.
És megkérdezem, miért.
Mi - ért. M...  mi... miért

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.